A fogról általában

Fog
A fog latinul dens, többes számban dentes. A tejfogak hat hónapos korban kezdenek kibújni, kisgyermekkorban 20 db tejfog nő. A soron következő maradó fogak a tejfogak alatt kezdenek kinőni, majd hat éves korban megkezdődik a tejfogak váltása. A maradó fogazat 32 fogból áll. A fogazatot fognegyedekre szokták osztani : jobb alsó, jobb felső, bal alsó, bal felső. A fogakat középről kezdik számozni. Negyedenként az első kettő metszőfog, a hármas a szemfog, a négyes és ötös két-két kisőrlő, a hátsó hatos és hetes és nyolcas pedig a nagyőrlő.
Az utolsó nagyőrlőt bölcsességfognak is szokták nevezni. Ennek az oka, hogy csak 16-20 éves korban, vagy még később szokott kinőni. Azonban az is előfordul, hogy némely bölcsességfog ki sem nő. A metsző-és szemfogak egygyökerűek, az őrlőfogak két-, illetve háromgyökerűek. Az állkapocs és a fogak mérete öröklődik, lehet nagy állkapocsban kicsi fog és fordítva. A fogak a fogágyban rögzülnek mely a fogak előtörésével együtt fejlődik. Egy speciális rostrendszer az ún. Sharpey-rostok segítségével kapcsolódnak a fogak a csonthoz amit más néven gyökérhártyának nevezünk. Az egészet kívülről az íny borítja, mely védi a mélyebben levő szöveteket a szájüregben előforduló behatásoktól.
Épp fogak
A fogíny állandósult gyulladásának és az ezt gyakran követő fogágybetegségnek hatására a fogak meglazulnak, és kezeletlen esetben ki is eshetnek. A fog íny feletti része a korona, az íny felső széle és a fogmeder közötti része a fognyak, a fogmederben található rész a gyökér. A koronát kívülről zománcréteg borítja. Ez testünk legkeményebb szövete. A zománc alatt egy csontszövethez hasonló szövet helyezkedik el, a dentin. A dentin állomány belsejében van a fogüreg, amelyben erek és idegek futnak, ezek alkotják a fogbelet. A fog gyökerét nem zománc borítja, hanem cement, amely valójában csontszövet, és a zománcnál jóval kevésbé ellenálló. A zománc és a cementréteg a fognyakon találkozik. A fogakon az ételektől lepedék keletkezik, és amennyiben ez nem kerül naponta eltávolításra a nyálból kiváló mészsók elmeszesítik azt (fogkőképződés). A fogkő felszínét mindig lepedék és az abban megtelepedő baktériumok borítják.. Ezek némelyike savas anyagot termel és feloldja a fogzománcot, majd az alatta fekvő dentint kezdi bontani. Ez a jelenség a fogszuvasodás. Természetesen a fogszuvasodás esélyét tudjuk csökkenteni azzal, hogy a lepedéket evés után eltávolítjuk. Nem mindegy hogyan használjuk a fogkefét, érdemes kikérni a fogorvos vagy a dentálhigiénikus tanácsát ez ügyben. A rosszul végzett mozdulatokkal ugyanis éppen benyomjuk a lepedéket és vele együtt a sok baktériumot is a fog és a fogíny közé. A fogkő eltávolítása azért is nagyon fontos, mert kitűnő táptalajt biztosítanak azoknak a baktériumoknak, amelyek a fogínyvérzés és a fogágy-betegségek kialakulásáért felelősek. Így gyakran a kellemetlen szájszagot is megszüntetjük és megelőzhetjük az amúgy egészséges fogak idő előtti elvesztését.